A Táncok
Manapság nem kötelező ragaszkodni a hagyományos Nyitótánchoz, bármilyen stílust/stílusokat keverhetünk, bármilyen modernebb, akár viccesebb irányba is elvihetjük a koreográfiát. Általában a vidám mixek esetében is hagyományos vonulattal szoktunk indítani és aztán belecsapunk a lecsóba és valami teljesen más, meghökkentő vonulat következik! Ha ragaszkodtok a hagyományos Nyitótánchoz, lehetőségetek van arra, hogy éjfél után - amikor az ifjú ara átöltözik menyecskeruhába - akkor táncoljatok el egy vidám Meglepetéstáncot, pl. latin táncot (cha-cha-cha-t, salsa-t...).
Latin-amerikai táncok
A Latin-amerikai táncok az erőt az életörömöt, a szenvedélyt fejezik ki. Nem igényelnek nagy mozgásteret, ezért kisebb tánctéren is remekül lehet táncolni őket. (Kivétel a Samba.) A latin táncok legjellegzetesebb mozgásformája a csípőmozgás. A standard táncokhoz képest a kar- és testmozgások kifejezőbbek.
Az igazi latin-amerikai táncok - mint például a Samba, Rumba és a Mambo - hazája Afrika. Jellemző rájuk, hogy kiemelt hangsúlyt kap a mozgásban a testrészek izolációja. Az afrikai táncot, mint kultúrértéket a rabszolgák vitték az új hazába, Dél-Amerikába. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, mely a nagy Jazz korszak kezdetét jelentette.
A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas, illetve harmincas évek elején volt érzékelhető. Az áttörés csak a II. világháború után az ötvenes években következett be.
Az 50-es évek végén a latin-amerikai táncok is felvételt nyertek a tánciskolák programjába s a fiatalok tömegesen özönlöttek a táncórákra. A latin-amerikai táncok technikájával az angolok is foglalkoztak, valamint ők alkották meg a ma is érvényes technikai alapokat. Walter Laird 1964-ben kiadott könyve, a Technique of Latin American Dancing jelentette az alapkövet.A Paso Doble-t a francia tánctanárok és a versenytáncosok stilizálták mostani formájára. Ma a latin-amerikai táncversenyeken a táncosok a Cha-Cha-Cha-t, Sambát, Rumbát, Paso Doble-t és a Jive-ot mutatják be, immáron 1968 óta.
Standard táncok
A Standard táncok az ún. "báli" táncok, melyet a férfiak frakkban, a hölgyek nagyestélyiben táncolnak. Az eleganciát, a csillogást, a kifinomult mozgást sugározzák. Elmaradhatatlan elemei a báloknak, esküvőknek. A standard táncok alaplépései könnyen elsajátíthatók, miután a lépések megfelelnek az ember természetes járómozgásának.
A legősibb standard tánc a keringő. A XIX. század táncéletét a keringő mellett a polka és a galopp uralta. Az első táncformák Amerikából kerültek át Európába, azonban az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban betiltották a táncot.
Más volt a helyzet Angliában, ahol elfordultak a klasszikus balett alapoktól és a természetes mozgásformákhoz közeledtek. A régi táncok körtánc jellegét felváltották a haladó mozgások: a Foxtrott, amely a Ragtime-ból nőtt ki és gyorsan az "angol stílus" meghatározója lett, az Angolkeringő, mely a Boston továbbfejlődéséből keletkezett és a Tangó, mely kubai és argentin néptáncokból fejlődött ki és indult hódító útjára.
1929-től a táncversenyeken a standard kategóriában az Angolkeringőt, Tangót, Slowfoxot, Quickstepet és a Bluest táncolták. Az amatőr és profi versenyek szétválása a 30-as években kezdődött. A lépéseket ekkor már szakkönyvekben rögzítették. Döntő esemény volt 1951-ben a Bécsi keringő felvétele a standard táncok közé. A standard táncok - melyeket részben már a 20-as években is táncoltak a versenyeken - a jelen versenyprogramban a következők: Angolkeringő, Tangó, Bécsi keringő, Slowfox és Quickstep.
Divattáncok és Kubai táncok
A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető.
A Boogie-Woogie alapvetően egy Swing eredetű tánc, amely az '50-es években a Rock & Roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. Az Egyesült Államokban néha a Swing európai stílusának, változatának is nevezik.
Amit ma Salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális lerakódás eredménye. A Salsa kialakulása mélyen a latin-amerikai és karib társadalom történetében gyökerezik. A "salsa" szó jelentése "szósz", "íz", "fűszer", ami a különböző ritmusok keveredésére utal, ugyanis a "Salsa" elnevezés eredetileg magára a ritmusra vonatkozott. Sokan - nem ismerve a "Salsa" szó valódi jelentéstartalmát – a táncot is Salsának nevezik, így egyre inkább ez az elnevezés terjed a világon.
A Mambo manapság divattáncként ismeretes. A divattáncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is.
A Bachata az egyik legforróbb latin tánc, a Dominikai Köztársaságból származik. A világhódító Merengue-vel ellentétben a bachatát ma is leginkább a Karib-tenger térségében táncolják.
A Merengue a Dominikai Köztársaság és Haiti egyes részeinek nemzeti tánca. Mára a Merengue a népszerű Salsa kistestvérévé vált.
Csárdás
A magyar táncok közül a régebbiek a botoló, a legényes, a karikázó, míg a csárdás és a verbunkos újabb táncstílushoz tartozik. A csárdás nemzeti táncstílusunk megtestesítője forgós, forgatós karakterű páros tánc.
Népies műtáncok
A múlt század 20-as és 30-as éveiben, e korszak nemzeti törekvéseinek idejében indult meg az a folyamat, hogy a táncot hivatásszerűen űző táncmesterek a néptánc motívumaiból, azok módosított változataiból, külföldi minták (olasz, német, francia koreográfiák) hatására, sokszor idegen lépések magyarosításával, színpadi vagy szalontáncokat szerkesztettek, mint a Verbunk, a Körmagyar, vagy a Palotás.
